A cím talányos, a leírás túl rövid, a nickre pedig csak pár fura találatot dob ki a Google. Ennyi most a Hypnosand. Egy tartalom nélküli blog ami, azonban idővel remélhetőleg egy hasznos útikalauzzá válik, a valóság mezsgyéjére. Persze álmodni mindenki tud, kis gyakorlással az emlékezés is jól megy, ám az álmok gyakorlott és tiszta fejjel történő uralása már koránt sem általános. A világ tudatos álmodói alighanem "magányos farkasok", a téma bizarrsága miatt ritka, hogy az ismeretségi körükben 1-2 embernél többen foglalkoznának ezzel, valamint a nyugati emberek számára az elsajátítása sem könnyű (persze embere válogatja) így az esetleges társak száma gyorsan redukálódik.
A kezdő tudatos álmodó magányosan lapozgatva a német pszichológus Paul Tholey Alkotó álom című, erősen témába vágó könyvét, frusztrálva tapasztalja, hogy ha minden igaz, nincs ez így mindenhol. Malajziában, a Senoiok –egy pár ezer fős törzs- már egészen kis koruktól kezdve tanulják e képességet, álmaikat pedig életük javítására, művészetük, kultúrájuk épülésére fordítják. Legalábbis a beszámolók szerint.
Morpheus avagy Sandman az álmok ura és hozója (aki egyébiránt egy remekbe szabott képregény figura Neil Gaiman által) bizonyára nagy becsben tartja őket, s jócskán szór szemükbe az álmot hozó porból, avagy homokból.
A kezdő tudatos álmodó pedig idővel már nem is lesz annyira kezdő de megfelelő elszántság híján az elméleti tudás mellé nem sorakozik fel a gyakorlati haszon. Mit tehet ilyenkor egy balfék veterán? Hát beáll a senoiok közé!
Ennyit a bevezetőül!
A blog részben annak a tesztelésére jött létre, hogy ha írásba foglalom gondolataim és terveim, nagyobb hatásfokkal érem e el őket, mintha csak magamban tartanám őket. Gyakorlatilag megpróbálom sarokba szorítani magamat, világgá kürtölni az ötleteimet, céljaimat, és ha esetleg hallja is őket valaki(k) vigyázni rá, hogy ne csináljak segget a számból. Ezen kívül megpróbálok segítséget is nyújtani bár nem a tudatos álmodás teljes spektrumában. A tudatos álom pontos fogalmát, elérésének módjait későbbi bejegyzésekben próbálom majd érthetően átadni, egyrészt mivel ha ezekbe most mind belemennék, egy elképesztő hosszúságú és ezzel egy vitatható minőségű blog bejegyzés születne. Másrészt mivel magam sem vagyok járatos az összes létező technikában, sőt, éppen ellenkezőleg, nem érzem úgy, hogy nekem kéne róluk litániákat zengeni! Harmadrészt szeretnék csak azokra a technikákra koncentrálni melyeket használni is akarok, és amelyekkel már értem is el sikereket. Ezen technikák közé tartozik a valóságteszt, meditáció és éberség fejlesztő gyakorlatok (nem titkolt vágyam ninjává válni) összessége. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy napi 2x nagyjából 15-20 percet meditációval töltök, a köztes időben, figyelek az érzékeimre, érzéseimre és énképemre valamint én tudatomra (utóbbi kettő egyelőre még nekem is furán hat) és úgy napi 8-10x a fentebb már említett valóság teszteket végzek, mely során minél alaposabban próbálok meggyőződni róla, hogy ébren vagyok-e vagy sem. Emelet megfogom próbálni a számítógépezéssel töltött időmet napi másfél órában maximalizálni (A blog írás nem fog beleszámítani:)).
Ez hát az útiterv. Epekedve várom Sandmanünket és a második blog bejegyzést. Örök éjt!
